Patkó - magyar agár kan
Apja: Cserihegyi Befogod "Hiszti" - Anyja: Héra
Született: 2006 augusztus 03.
Marmagasság: 72 cm
Szín: fakó foltos
Patkó nagyon beteg. És eljött a pillanat, amikor meg kellett hozzam azt a fájdalmas és sokat halogatott döntést, hogy 3 és fél évnyi küzdelem után, 5 és fél évnyi együttélés után, többé nem vállalhatom a tartását. A betegsége sajnos olyan tünetekkel jár, mely megbízhatatlanná teszi és veszélyes lehet a kisgyermekeimre (víziok és emlékezetkiesések). Sokáig nem akartam tudomásul venni ezt, mert Patkó mindenen átütő emberszeretete és jóindulata a mai napig képes átsütni a betegségén. A szívem szakad meg ezért a csodálatos kutyáért! Mert a betegség előbb vagy utóbb mindenképpen maga alá fogja gyűrni, hiába a hatalmas és erős szív, a benne dobogó szeretet, hiába a legjobb orvosi gondozás (hála Dr. Kiss Gabriellának és Dr. Váradi Noéminak) és a gyógyszerek. Patkó bábszere lett a beteg agyának.
Elaltatni nem voltam képes, mert úgy érzem, még talál ő örömet az életben, a jó étel és az emberi simogatás még mindig itt van neki és élvezi a napfény melegét is. Éljen, amig az élet tartogat számára boldogságot! Amíg több az öröm mint a kín.
És ezúton is szeretném őszinte hálámat kifejezni Heninek, a Szentferencesek fajtamentő őrangyalánal, amiért gondolkodás nélkül, felelőssége teljes tudatában, nagy szeretettel vállalta, hogy gondoskodik Patkóról a legjobb tudása szerint.
Bízunk benne, hogy a kiváló gyógyszerezés, a gondolskodás és Patkó ereje még akár évekig képes tartható szinten urallni a betegségét (betegségeit - agyi túlnomás, epilepszia, alzheimer kór, meningitis).
Patkó idén 4 éves lesz, és már csak ritkán találkozok azzal a heves, jókedvében féktelen Patkóval, akit eddig ismertem, akit leginkább Micimackó Tigtiséhez hasonlíthatnék.
Mára Patkó egy kedves, nyugodt úriemberré vált, akinek hatalmas a szíve és végtelen a szeretet, ami benne lakik.
Patkó és Hanna szabad rohanásban
(köszönet a remek fotóért és szinte minden Patkóról készült fotóért az Indiánnak, akivel a kutyáival együtt remek sétákat teszünk a környéken)
Patkó szeretne bejönni, kukucskál az erkélyajtón orrát az üvegnek nyomva. Szerintem tündéri!
Hajni barátnőm és Patkó nagy szerelemben
(köszönet a remek fotóért Coronak)
Állandóan igényli a törődést, a lelke pedig érzékenyebb, mint álmodtam volna. Kedves és magabiztos, kitartóan próbálja elérni azt, amit akar. Nevelése nagy türelmet igényel, de megéri, mert szívesen engedelmeskedik. A bizalmat nem adja egyből, meg kell nyerni. Utána azonban elhalmoz a szeretetével.
Patkó nagy dumás. Mindenhez van hozzáfűznivalója, és semmit nem hagy hangos „szó” nélkül. Morgászása, nyöszörgése, nyüszögése nagyon szórakozató tud lenni. Képes utánozni az emberi hangokat és a beszéd hangsúlyát, sőt néha a mozdulatainkat is leutánozza, persze a maga négylábú módján. Ha nagyon örül, akkor többek között valódi emberi vigyorgással fejezi ki azt, megmutogatván az összes fogát.
Büszke vagyok arra, hogy egy magyar agár gazdája lehetek, és hogy személy szerint Patkó gazdája vagyok.Patkó véleményem szerint született canicross-kutya, öröm vele összekötve, együtt róni a kilómétereket.
