Tegár

Egy kis beszámoló a coursing EB-ről. :) Természetesen mindez az én szemszögemből. Nagyon jól éreztem magam, jó volt a magyar csapat, a verseny hatalmas, a nevezett kutyák száma óriási, és kiemelkedett a nevezések számával a whippet. Néztem a futamokat (már amennyit tudtam, mert vasárnap főleg a saját kutyáimmal voltam elfoglalva) és megállapítottam, hogy a whippetek fantasztikusak ebben a sportágban, gyorsak, agilisak, fordulékonyak, őrültek, szóval nagyon pengék. Szerintem nem véletlen, hogy whippetből volt a legtöbb versenyző. Rengeteg kutyát láttam, mindenfélét, szépet és csúnyát, nagyot és kicsit, ennyi salukival pl. még soha nem találkoztam. Ott is és így utólag is úgy érzem, hogy nagyonis megérte részt venni.
Na szóval. Próbálom viszonylag rövidre fogni... Péntek reggel 6-kor indultunk Csabával Veresegyházról, Nyiszivel és Bluval, anyukám kölcsönkért Fiat Puntójával, ami nem valami nagy autó ugye... 7 körül voltunk Pálmáéknál, akik befészkeltek a hátsó ülésre Manyival, Hannával és Lizzel. A kicsi Lizt inkább magukkal hozták, minthogy másra bizzák, jó kaland és "kiképzés" volt neki. Az autó iszonyúan tele volt a csomagokkal, sátrakkal, hálózsákokkal, konzervekkel, négyünkkel és az 5 kutyával, de nagyon jól bírta az utat. Egyébként a kutyák is nagyon jól bírták, meglepően jól (csak én bírtam nehezen, lévén a terhességem első harmadában voltam, az úgynevezett "rosszullevős" időszakban).
Tettünk egy kicsi kitérőt az Alpokban és nem az autópályán mentünk, mert Csaba azt mondta, ha már egyszer itt járunk, ezt a látványt nem szabad kihagyni, és igaza volt. A hegyek hatalmasak és gyönyörűek voltak, a tehénszag mellbevágó mindenhol, a fű döbbenetesen zöld (Dávid mondogatta is, hogy a magyar fű ócska sárga ehhez képest és teljesen egyet kellett vele értsünk), és átmentünk rengeteg hegybe vájt alagúton, Pálmáék folyton azt kiabálták lelkesen hogy "tiszta Need for Speed" Laughing
Dávid meglepett minket egy Andrea nevű "robotnővel", aki készségesen mutatta és mondta nekünk az utat, ahogy azt a mai divat megkívánja, és mire elvergődtünk a célig, már kivülről fújtuk kedvenc beszólásait: "túl gyorsan mész", "fordulj vissza ahol tudsz", "újratervezés"... Dávid hol teljes hittel közölte, "Én bízok a gépben", hol meg sziszegve "hülyepitsázta" a hátsó ülésen, mikor a gps sokadik alkalommal vezetett félre minket, utána pedig közölte angyali kedvességgel: "újratervezés!".
A svájci határnál akadt némi problémánk, mert a határőr arcából kiszaladt a vér, mikor meglátta az 5 kutyát egymás-hegyén hátán békésen szundikálni a kis autóban (ez whippetnél abszolút kényelmes pozitúrának számít egyébként). Nem győzte a fejét csóválni, újra meg újra átlapozta a kutyák útleveleit, újra meg újra döbbenten bebámult a kocsiba, mondogatta, hogy túl sokan vagyunk, meg hogy hol a ketrec (a ketrec összecsukott állapotban szabályosan bevarrva hevert a csomagtartó legalján, máshogy nem fért volna el ugyanis), majd elment megtanakodni a kirívó esetet a kollégáival. Mondtuk, hogy mi hova készülünk, lebegtettük a verseny emblémáját, és igyekeztünk szépen és természetesen mosolyogni. Végül átengedtek minket.
Kb. éjfélre értünk az esemény színhelyére. Én már kicsit aggódtam, hogy a derék svájciak vajon fel vannak-e készülve ilyen késői érkezőkre, vagy reggelig csak zárt kapukat találhatunk, de vártak minket, kapuk meg egyáltalán nem voltak, egy hatalmas szántó volt az egész, dombok és hegyek közé foglalva. 3 kedves és szolgálatkész ember fogadott minket, az egyikük UV-zöld kabátban, biciklivel, világító repülésirányító botot lóbálva megmutatta nekünk a magyar placcot, és ott kijelölt egy helyet számunkra. Hideg volt, sötét, körben csend, és távoli hegyek sziluettjei. Gyorsan felvertük a sátrakat. Dávidnak még el kellett mennie a természet hívó szavára, s mikor visszaért, némileg pikírten megjegyezte, hogy minden tele van sokmilliós lakóbuszokkal, fűtött, saját árammal ellátott lakókocsikkal és ezekhez csatlakozó sátorkomplexumokkal. Csak mi vagyunk itt ilyen hm... Smile
Mellettünk közvetlenül egyébként Repüljék és Vaszilék autói álltak (mint később kiderült, nekünk fogalalták a helyet), és már aludtak a sátrukban. Ágiék elhozták magukkal Milut is, a kisfiukat. Nagyon aranyos gyerkőc, sok mosolyt csalt az arcunkra a két nap során.
Nagyot aludtunk. Nyilacska bebújt a hálózsákomba, egészen a lábamig mászott, de miután fuldokolni kezdett és már az élete forgott veszélyben, más vackot keresett magának. A kutyák végülis kettőnk közé bújtak, és egyáltalán nem fáztak éjszaka. Mi se.
Szombat reggel pedig kezdődtek a futamok. Az események úgy gyorsultak fel, hogy levegőt kapni sem volt időnk. Mikor felkeltünk még nagyon hideg volt, de percről percre nőtt a hőmérséklet és hamarosan úgy égetett a nap, mint nyáron, és szabályos kánikula lett. Ági figyelmeztetett erre kora reggel, de azért fejbekólintott minket a dolog.
Nappali fényél láttuk a jókora tábort. Dávidnak igaza volt, mindenhol szabályos, lakókocsikból, buszokból és sátrakból álló paloták álltak saját terasszal, konyhával, hálóval és kutyafuttatóval. Eszméletlen! A hely egyébként teljességgel civilizálatlan alapokra épült, de nagyon gondosan. Egy csomó toitoi WC-t állítottak sorba, melyeket naponta többször tisztítottak, több csapból vezettek ivóvizet a helyszínre. Volt még egy faház és egy nagy sátor ebédlőnek, de ezzel tulajdonképpen ki is fújt minden. Ágiék azonban mesélték, hogy ezért is legyünk hálásak. Azok voltunk. Bár a toitoi WC-k használata engem rendesen meggyötört, míg Csabát inkább a zuhanyozási lehetőség hiánya kínozta. Azért kibírtuk. Laughing Pálmáék ugye gyakorlott indiánok, nekik ez úgy ment, mint a karikacsapás. A hely gyönyörű volt, ezüst törzsű fenyőkből álló erdő határolta jobbról a tábort, balról pedig dombok, utána távoli hegyek.
A pályák füvesített szántók voltak, terepre abszolút könnyű, biztonságos - és sík! Págány Tamás mesélte hogy ő is (mint mi is) arra készült, hogy itt aztán lesz hegymenet meg kemény terep, edzették a kutyákat hegynek fel és lefutásra, nehogy a kondijuk miatt alul maradjanak. Erre egy abszolút sík szántó...
A két pálya előre fel volt állítva egymástól viszonylag távol. A nyulat benzines motorral húzták be, és felső vezetéteken vezették körbe, ami ugyancsak meggyorsította a verseny menetét, mert nem kellett a nyúl visszahúzására sokat várni két futam között. A műnyúl mellé egy valódi nyúl bőre volt kötözve, még a feje és a füle is rajta volt. Csípték a kutyák.Smile A felső vezetékes húzás miatt azonban a nyúl repülő-nyúllá változott néha, a kanyarokban elszállt, kilengett, aggódtam hogy ez zavarni fogja a kutyákat, de asszem ezen feleslegesen aggódtam.
A barzojok (35 szuka és 28 kan) és a magyar agarak (összesen 10 versenyző) párhuzamosan futottak a két pályán, így komoly szervezésre volt szükség, hogy Repüljék Vologyával és Babával mindig pont ott legyenek, ahol kell. Nagy volt az izgalom meg a rohangálás. A kutyáknak volt alapos orvosi vizsgálat, és a starthoz csak ott helyben beazonosított kutyát engedtek be, mindig csak azt a párost, aki épp soron következett. (Így nem is volt esély arra, hogy más néven más kutyát állítsanak versenybe.). Tulajdonképpen nagyon alapos volt a szervezés. A 6 évnél idősebb vagy a két évnél fiatalabb kutyákat két futam között is megvizsgálták. Szombaton 3 magyar tulajdonú kutya futott. Vologya, Repüljék orosz agara aki minden szempontból hatalmasat teljesített, méltán büszkék lehetünk rá, ugyanis európabajnoki második helyezett lett nagy mezőnyben, asszem csak két ponttal lemaradva a bajnok mögött. Repülj Babám, Tamás magja európabajnok lett és ki is érdemelte, mert gyönyörűt futott. Barka pedig 5. helyezést ért el, ami szintén nagyon szép. Voltak a versenyen egyébként még magyar tenyésztésű magyar agarak, azok is gyönyörűen futottak. A hangulat nagyon jó volt, és a társaság is. Sok segítséget is kaptunk a többiektől, igyekeztünk mi is segíteni, ahol csak lehetett.
Szombaton még megérkeztek Robiék Csínóval, Orosz Móni tenyészetéből egy kis olasz agárral, és Bencze Krisztináék két futó afgánnal. Ők vasárnap kerültek sorra, ahogy mi is a whippetekkel.
A két pályán 3-3 bíró bírált, és bár a terep könnyű volt, maga a pálya jól volt felépítve, jó cikcakkos-fordulós volt, de a teljesíthetőség határain belül. Nekem tetszett. A második pálya startegyenese volt csak gázos, amit szembe nekivezettek egy kukoricásnak és két embernek, rádásul közvetlen ezelőtt a "fal" előtt kanyarodott derékszögben a nyúl, ami csak egy irányba mehetett, mert a másik oldalon már a nézősereg állt. Így azok a kutyák, akiknek volt egy kis eszük, ott bevárták amíg a nyúl megfordul, hiszen csak egy irányba fordulhatott.
Először Nyilacska futotta le a köreit. Nyíl nagyon jókedvű volt, sokat csóvált és nagy általánosságban vidámkodott. Szerencsére már meggyógyult abból az ütközéses balesetből, ami egész tavasszal és nyár első felében elvette a kedvét a futástól, és a kondija is kábé helyrejött. Első körben egy régi futó alkatú német szukával került össze, és egész jót futottak. Nyíl gyorsabb volt, és bár kicsit tágan vette a kanyarokat, de jól követte le a nyulat, és végül ő csapott le először. Összességében véve szépen futott. Talán a repülő, ki-kilengő nyuszi egy kicsit elbizonytalanította, de ez alig látszott a teljesítményén, egyedül csak a szélesebb ívben vett kanyarokon.  Mindenki, a német kutya gazdája is úgy gondolta, hogy Nyilacska sokkal jobbat futott mint az ellenfele. Így nagy meglepetésként ért minket, hogy erre a futamra mindkét szukának pont egyforma pontszámot hoztak ki (elég alacsonyat, 247 pontot). Őszintén szólva nem értem. Bár úgy látom, hogy az itt bíráló bírók néhány dolgot másképp értékeltek, mint amihez mi hozzá vagyunk szokva, de ennek ellenére sem értem. Mikor ezt a pontszámot megláttam, már tudtam, hogy Nyilacska nem jöhet fel, bármilyet fut is a második körben.
A második körre úgy állították össze a kutyákat, hogy az ellenfelek ugyanannyi ponttal végeztek az első futamban, tehát elviekben (gyakorlatban azért nem, mert a szerencse, és az, hogy a kutya kivel fut, nagyon sokat számít) a másodjára együtt futó kutyák egyforma képességűek.
A második pályán Nyiszi a startnál már nagyon fel volt pörögve, alig tudtam kordában tartani, nagyon ment volna, és gyönyörűt futott, pontosan vette az íveket is és megint övé volt a nyúl. Egy erős, gyors szukával került össze, aki viszont gyakorlatilag nem ismerte a fordulást mint olyat. A videon látszik, nagyon mókás, hogy minden kanyarnál érintőirányba elszállt a kutya, mint a győzelmi lobogó. Nyilacska fut, mögötte iszonyú vehemenciával gyorsít a másik szuka, utol is érné Nyilat, de a kanyarban megint érintőirányban kiszáll a képből. Aztán látjuk, hogy megint iszonyú erővel rohan Nyíl után, közeledik, majd kiszáll a képből. De ebben a körben nagy volt a vidámság, mert mindkét kutya örömből futott és boldog csóválásban, nagy egyetértésben röhögve álltak a nyuszi fölött, és várták hogy a gazdik megdicsérjék őket. Smile Nyíl ebben a futam 258 pontot kapott, de ez már csak a 24. helyre volt elég a 44 szukából. (Csaba egyébként ezen nagyon kiborult Laughing )
Másodiknak Manyika futotta le a köreit. Hát azt nagy öröm volt látni! Egy olyan kutyával került egy futamba, aki félúton se járt, már elvesztette a nyulat, visszafordul és össze-vissza bóklászott a pályán. Manyóka azonban nem hagyta magát megzavarni, és nagyon nagyon szépen lekövette a nyulat az első pillanattól az utolsóig. Hát, kurjongattunk örömünkben, az biztos, annyira látványos volt!  254 pontot szerzett. És nem kellett csalódnunk a második futamában sem, ott is sikerült egyértelműen jobbat produkálnia mint az ellenfele, és 258 pontot szerzett. Mindez elég volt, hogy bekerüljön az első 20 legjobba, ami szerintem gyönyörű eredmény! Manyi 19. lett, összesen 512 ponttal. Gratula!!! Smile
A harmadiknak futó magyar whippet Hanna volt. Az első körben egy segítő kutyával tették össze, egy nekem nagyon tetsző, penge, remek futó szukával, mert az a kutya, aki Hanna mellé volt osztva ellenfélnek, valamiért nem indulhatott a versenyen. Hanna is szépet futott, bár az első kanyarban kisodródott, de azonnal korrigálta. Ráadásul a kisegítő kutyával futni látványban nem volt hálás (bár én, ha választhatnék, hogy egy jó vagy egy rossz kutyával fusson a kutyám, asszem a jól futót választanám), mert a kisegítő kutya nagyon jól nyomta (gondolom nem véletlenül ő volt a kisegítő kutya). Hanna így 250 pontot szerzett az első futamban. A második körét sajnos nem láthattam, mert épp a saját kutyámat kellett lemozgatni, és a videofelvétel sem sikerült róla olyan jól. Dávid belenyomta Csaba kezébe a kamerát, hogy vegye fel a kutyáját. Csaba odarohant a ringhez, és látott egy Manyi-szerű és egy Hanna-szerű kutyát futni, és nem tudta hogy melyiket is kell vegye. Verseny közben ugyanis elég nehezen ismerhetők fel a kutyák, ha az ember nem tudja, mit keressen. Ráadásul a szemébe sütött a nap, és annyira béna volt az egész, hogy ő maga is elröhögte, így sokszor tényleg csak a békés tájat és egy egy elsuhanó kutyát lehetet látni a felvételen, de úgy tudom, hogy Hanna szépen ment, a pontszámaiból is ez látszik, mert 255 pontnot kapott.
Itt megjegyezném hogy mindegyik magyar whippet sokkal jobbat futott a második körben, mint az elsőben (ezt egyébként pozitive értékelik). Úgyhogy elképzelhető, hogy a repkedő nyúl mégiscsak elbizonytalanította őket elsőre. És minden kutya, akivel futottak, jóval mögöttük végzett. Úgyhogy elmondhatjuk, hogy általában a magyar whippetekkel nem volt szerencséje az ellenfeleknek. Laughing
Hanna egyébként ugyanúgy 505 ponttal, mint Nyiszike, a 25. helyen végzett, azaz csak egy hellyel Nyiszi után, ami valószínűleg azért így történt, mert Nyiszike pontkülönbsége az első és második kör között nagyon látványos volt, ezért őt sorolták előrébb azonos pontszám mellett. De ez csak tipp, ki tudja, hogy a bírók pontosan mit gondoltak...?
Utolsónak Blu futott. És itt engedjétek meg, hogy elmondjam; nagyon nagyon büszke vagyok rá, és úgy gondolom, hogy csak a szerencsén múlott, hogy nem került az első 20 közé, megérdemelte volna. Smile Szóval a következőképp történt: Blu mindig igyekszik nagyon fegyelmezetten viselkedni, most is azt tette, fegyelmezetten, de pattanásig feszülő izmokkal várta, hogy sorra kerüljön. (voltak problémák a nyuszival, időnként ugyanis leszakadt és elrepült, ilyenkor várni kellett). Szerintem Blu a valaha volt legjobb kondiban volt, és ez meg is látszott a futamaiban. Ráadásul megtanulta a leckét, méghozzá alaposan, hogy ne akarja kiokoskodni előre a nyúl útját. És nagyon nagyon akart teljesíteni. Egy erős, de kevésbé pontos kutyával került össze az első körben. Iszonyú erővel rohantak, összességében véve nagyon szép párt alkotva a futamban, szép küzdelem volt. Blu nem hibázott, beleadott apait-anyait, és határozottan jobb volt, jobban fordult, gyorsabb volt, asszem jobban is akart. De sajnos nem volt szerencséje. Az utolsó forduló előtt a két kutya kanyarodási íve (Blué volt a pontosabb ) metszette egymást és pont rossz időben. A másik kutya hátulról rátaposott Blu elrugaszkodó lábára és nagyon csúnyán felvágta. Blu felrepült a levegőbe, hosszirányban megpördült, és egy szabályos szaltó után gerincre csapódott a talajon. A nézők meg a bírók is egyöntetűen csalódottan kiáltottak fel, nagy kár volt azért a gyönyörű futásért ugyanis.És sérülésgyanús volt az esés. Itt a másik kutya megelőzte. Blu azonnal felállt, szerencsére nem esett baja, de látszott hogy szédül kicsit, megkereste a nyulat, és nyomban rohant utána, de már nem volt elég ideje a cél előtt. Így az utolsó fordulóban és a nyúl elkapásánál komoly pontokat vesztett (ill. nyert a másik kutya, mert ő ért oda előbb). Így is ő kapta a futam magasabb pontszámát, 256-ot. Mikor odarohantam érte a célban, állt a nyúl fölött és nem volt hajlandó hozzányúlni, pedig ő nagyon nyúléhes, öleli, tépi a nyúlbőrt, ha erre lehetősége van. Felkínáltam neki, hogy örüljön a szép futamnak, de elfordult. Hihetetlen ez a kutya!!!! Néztem, mikor kijöttünk a ringből, hogy sántít-e vagy valami, de semmi baja nem volt, a lelki törésen kívül, hogy nem az övé lett a nyúl. A pálya szélén a magyarok, akik látták, olyan gyászos képet vágtak, hogy meg kellett kérjem őket, ne nézzenek így ránk.
Blu a második futamban már midnenképpen akarta azt a nyulat. A startnál az indító is rajta mosolygott, mert mikor mondtam neki, hogy még várnia kell, Blu kínjában és nagy stréberségében hasravágta magát, hogy visszafogja az izgalmát. Nagyon aranyos volt. Ő egyébként nem kapálózik a rajtnál, mint Nyíl, hogy szabaduljon, megvárja amíg elengedem. Hát kirobbanót futott a másdik körében is, és itt is ő volt a jobb, a gyorsabb és pontosabb. Legnagyobb elhűlésemre a rátaposós jelenet szinte ugyanúgy megismétlődött, a hátsó kutya az utolsó ívbe kanyarodáskor hátulról rátaposott Blura, Blu megbotlott, de ezúttal nem esett el. És egy hihetetlen vetődéssel ő szerezte meg a nyuszit is! Öröm volt látni azt a futamot. Na ezt a nyulat már boldogan birtokolta, tépte, ölelte. A fickó, aki a nyúlért jött még játszott is vele egy kicsit. Nagyon büszkék voltunk rá, és nagy öröm volt látni Csaba arcát is. mikor kijöttünk, hogy mennyire büszke volt ő is. Blu 260 pontot szerzett ebben a futamban. Így lett az 516 pontot szerző kutyák között a legelső, azaz a 24. a 47 versenyző kan közül. Ha megnézitek az eredménylistát, látni lehet, hogy nagyon szoros volt a kanok között a verseny. 517 ponttal már volt 20. helyezett kutya is, az 519 pontot kapott kan pedig már a 16. helyezett volt... Azt a bukást, na azt sajnálom ezen a versenyen, de el sem tudom mondani, hogy mennyire büszke vagyok Blura. És ezt ő is tudja. Smile
Egyébként a kan mezőny nagy általánosságban erősebb volt, mint a szuka mezőny, viszont érdekességként mondom, hogy a legmagasabb pontszámot mégis az első helyzett szuka érte el.
Csíno, a kis olasz agár 10 kutyából a 6. helyen végzett, de nagy sajnálatunkra mégsem állhatott dobogóra (a 6. helytől járt a dobogó), mert az eredményhirdetésen még a 7. helyen volt, ugyanis később az 5. helyezett kutyát valamiért diszkvalifikálták.
A legnagyobb szerencsétlenség azonban Bencze Krisztináékkal történt. Sajnos ez nem vet jó fényt erre a versenyre, de ez van... Ashalan Kriszta 6 éves, futó típusú afgánja az első futam után a 32 kutyából az 5. helyen állt, ami óriási! Második körében egy földig érő szőrben lévő show interchampion kutyával rakták össze, ahol is Ashalan látványosan jobbat futott (én nem láttam, de úgy gondolom, hogy azoknak, akik láttákm azért van szemük). A futó afgánok egyébként általánosan hatalmas előnyben vannak a nagy szőrben lévő show-kutyákkal szemben egy futóversenyen... Most is így volt. Így hát joggal gondolta az egész csapat, hogy Ashalannak ezen az EB-n előkelő hely fog jutni, mindenképpen dobogós. De nem így történt. Mindenki legnagyobb megdöbbenésére a dobogóra a show-kutya került, Kriszta afgánja pedig visszaszorult a 14. helyre. Hát ez történt... Nem tudjuk hogy lehet. Kár hogy ezek a dolgok elveszik az ember kedvét a versenyzéstől...
Nahhhh, hát körülbelül így szerepeltünk. Smile
Az este mindent összevetve is jókedvűen telt. Másnap, hétfőn hajnalban keltünk, és negyed hétkor már úton voltunk hazafelé a sok fáradt és elégedett kutyával. Útközben megálltunk megnézni az Újhattyúvárat (ne várja tőlem senki, hogy ezt én németül leírjam vagy kiejtsem), ami 2-3 óra kieséssel járt, de megérte. Ami aranyos volt, hogy a várat látogató turisták többet fényképezték a mi kutyáinkat, mint a várat. Nagy látványosságnak számítottunk. A kis japán turistákat már nem is részletezném a témában. Laughing
Dávidnak meg volt egy kis vicce a sétányon, ami nagy derültséget okozott. Pálma elég aggódós típus, és Dávid (nem túl lovagias módon) ezt a dolgot szerette volna kihasználni, hogy megviccelje. Felmászott a sétány mellvédjére, mely mögött mély szakadék ásítozott és csak a fák csúcsait lehett látni. Majd egy kiáltással megbotlott, és leszédült a mélybe. Nos, Pálma épp nem látott belőle semmit, volt azonban egy fiatalember, akiben megfagyott a vér, elsápadt, a szájához kapta a kezét, és szabályosan megtántorodott. Ekkor Dávid szépen visszamászott a mellvédre arcán angyali (bár kissé csalódott) mosollyal, hogy élete párja nem látta a mutatványt. A rémült néző pedig elkezdett levegő után kapkodni, és össze-vissza motyogni valamit, próbált nevetni a viccen, de igazából csak egy torz fintorra és némi artikulálatlan hangra futotta neki.
Az út hátralevő része eseménytelenül telt. Andreát, a robotnőt szigorún megrendszabályoztuk, nem engedélyeztük neki, hogy megszólaljon, legfeljebb javaslatokat tehetett, és követeltük jogunkat bármely javaslatának azonnali felülbirálására. Így sikerült zökkenőmentesen hazaérni. Hajnali háromra.
Remélem, hogy senkit nem untattam a beszámolóval.
Csilla, Blu és Nyiszike