A canicross egy kevésbé elterjedt sportág Magyarországon. Alapjában véve a szánhúzó kategóriába tartozik, mint versenyforma, hiszen a kutya itt is hámba van fogva és húz... a gazdit a derekánál fogva segíti a futásban. Ebben a formában megértem, hogy nem túl népszerű sport, hiszen ehhez futó sportembernek kell lennie a gazdinak is, de létezik ennek könnyebb formája is, méghozzá a gyaloglás, túrázás a kutyával egy "köldökzsinóron". Mindenkinek, aki szeret a kutyájával együtt a szabad természetben mozogni csak ajánlani tudom, hogy próbálja ki!
Köszönettel tartozom Juhász Ildinek és imádnivaló Szederkéjének (Magyarország legcsodálatosabb 
erdélyi kopójának), hogy segítségemre volt ennek a nagyszerű sportnak a megismerésében és gyakorlásában. Remélem, hogy még sok kalandos túrán és futáson leszünk együtt!
A boldogság soha vissza nem térő pillanata. Halott szerelmeim egy canicross verseny szünetében lencsevégre kapva.
Ugye odaát is egymáshoz igazítjátok a lépteitek!?
2009 szeptember 12, METEOR 21/B
Mammutfenyők-Hosszúhajtási kőbánya-Fekete hegyek-Vöröspocsolya-Remete szurdok-Máriaremetei templom-Hűvösvölgy
Izgalmas túrát tudhatunk magunk mögött. Meleg őszi nap volt és jó hangulat. A társaság kiváló, nekik ezúton is szeretném megköszönni ezt a remek túrát-futást! Ildinek és Habinak, Rékának és Legónak, Gabinak! Külön köszönet páromnak és a vele futó kutyának, Patkónak, meg az én örökös társamnak, Lunának!
Várakozáson felül jól bírtuk a futást a hosszú kihagyás után mindahányan! Patkó végig úgy húzta Csabát mint egy rendíthetetlen gőzgép, Luna pedig fáradhatatlanságával és felszabadultságával varázsolt el a túra alatt. 3 hónappal a szülés után ugyanolyan sportos, erős, karcsú és gyönyörű mint azelőtt.
A túra azonban nem zajlott zökkenőmentesen, ugyanis három helyen is vadhálóval elkerített természetvédelmi területen át vezetett az út, ahol az átjárás csak falétrán keresztül volt lehetséges. Nos... akinek már kellett negyven kilós, csupaláb magyar agarat (Patkót) átküzdenie egy ilyen többméter magas, tákolt falétrán, csak az érezheti át a problémát. De a legnehezebb feladat mégis Habi, a bizalmatlan, fiatal erdélyi kopó "átimádkozása" volt, amihez nem volt elég az izomerő, az összefogás és az óvatosság, de nagy találékonyságra is szükség volt. 
A második vadkerítésnél már kerestünk egy alternatív kaput, a harmadiknál pedig inkább hosszú kerülőt tettünk a tüskebozóton át, csak ne kelljen megismételni a létrás mutatványt.
A sok létrás, ivós, kerülős, kutyapihentetős szakasz után örültünk, hogy egyáltalán túra-szintidőn belül megjártuk az utat, de a beérkezés utáni pihenés az arany napsütésben mindenért kárpótolt. Üdítőt szopogatva, a napsütötte kövön hempergő kutyákat nézve, izmainkban a jóleső fáradtsággal ritka, teljes boldogságot élhettünk át.
2006 március szánhúzó és canicross verseny, Veres Kupa
Lunával megnyertük ezt a versenyt a női canicross kategóriában, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy a mezőny amatőr futókból állt. Egy profi futóval, egy köldökzsinóron a legjobb kutyával sem lehet felvenni a versenyt.
Canicross
